Szerelmi vallomás
Kelt levelem élesztő nélkül,
Hogy vagy, drágám a nyálam nélkül?
Én itt vagyok és te ott vagy,
Én jól vagyok és te hogy vagy?
Szeretnék neked szerelmet vallani,
Szeretném recsegő hangodat hallani.
Szomszédom mellett lakom,
Utcára nyílik az ablakom.
Szeretlek téged, mint virslit a kutya,
Ha mással látlak megüt a guta.
Belédestem, mint ló a gödörbe,
Könnyezem érted a felmosó vödörbe.
Szerelmünk határtalan, mint egy moslékos dézsa,
Melyben úszkál egy varangyos béka.
Szeretem szemed, mely kancsal és üveg,
Szeretem füled, ami válladig lebeg.
Szeretem a szád mert ha nem lenne füled,
Körberöhögné a fejed.
Szeretem az orrod oly piciny lyukát,
Amin a villamos röhögve megy át.
Szeretem a fejed, amely sötét, üres és kopog,
Szeretem a szíved, mely egy nap csak egyszer dobog.
Szeretlek téged, mint kecske a kést,
Mint marha a kiszáradt vetést.
Szeretem a hajad, mely hosszú és tetves,
Cérnavékony nyakad, mely örökké retkes.
Szeretem a lábad könnyfakasztó szagát,
Melytől a görény is feldobja a talpát.
Szeretem az orrod, melytől nem tudsz legelni,
Melyet ha meghaszl külön kell temetni.
Folyik érted a könnyem, mint a megáradt patak,
Kérlek az első fára kösd fel magad.
Ha méhecske volnék, mézet gyűjtenék eleségül,
Ha marha volnék hozzád mennék feleségül.*
Nevem a bélyeg alatt,
A bélyeg a postán maradt.
Csókollak százszor,
De nem most majd máskor.
Csókollak össze vissza,
Ha nem tetszik küldd visza.
*:Férfiaknak: Ha marha volnék elvennélek feleségül |